Szellemi útravalómban Horváth Róbert kérdezi László Andrást a metafizika mibenlétéről és jelenkori problémáiról – ezt hallgatom útközben az autóban.
Három és egy negyed évvel ezelőtt fejeztem be itt, ahol most folytatom…
Rövidítek kicsit, legalább nem pont ugyanarra futok vissza, mint amerről jöttem a Kopáncsi templomhoz. Orromat fűszeres illatok kényeztetik, lábaim alatt rengeteg növény az út. Egyiknek se tudom a nevét, pláne a hatását. Valószínű van közöttük gyógynövény is – netán némelyik méreg. Régen az effajta tudás általános lehetett – de legalábbis többet tudtak az emberek az őket körülvevő természetről, mint mai, fejlettnek képzelt (hazudott) világunkban. Én meg most, 2018-ban elveszett vagyok a telefonom nélkül. Épp ezen tűnődöm, mikor hirtelen egy méternyit süllyedek, térdig vízbe. Ja, hogy a térképen az a kék vonal egy vízfolyás… ezek szerint még mobillal is el vagyok veszve. Sebaj, elengedem ezt a problémakört, és örülök, hogy hanyatló, alászálló világunkban nem süllyedtem mélyebbre.
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?