Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Szolipszizmus, autoteizmus) – ezt hallgatom útközben az autóban.
Az új évszak régről ismerős, számomra oly kedves illata; szarvasbőgéstől rezgő levegőjének hűvöse; esővízzel fényezett levelei, gombái, virágai; fák közé gurított, mohás kövei; zöldbe harapó sárgái; reccsenő makkszőnyege – örömmel fogadom első ajándékait; lenyűgözve nézem ágai között megvillanó agancsait! Ősz, mostantól minden a tiéd…
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
Vélemény, hozzászólás?