#470 • 2018. 10. 07. • Esztergom: Pilisszentlélek, Alsó-dűlő, Felső-dűlő

Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A panteisztikus eltévelyedés veszélyéről) – ezt hallgatom útközben az autóban.

Kormi figyeli, ahogy a lábamra húzom a futócipőm. Kormi koromfekete, akárcsak odakint a hajnal. A fekete hajnal, melyből hamarosan egy új futókaland születik…

A macskák állítólag egyezséget kötöttek Istennel: sötétben is kitűnően látnak, de cserébe nem érzékelik a színeket. Ez jut eszembe, mikor befutok Pilisszentlélek feketéből kibomló, színpompás, szivárványos napkeltéjébe.

Biztos vagyok benne, hogy nem is hiányoznak nekik. Mármint a színek a macskáknak. Hisz nem is tudnak róluk. Újra, sokadszorra, ki tudja hányadszor beleborzongok a gondolatba, hogy csak az létezik, ami a tudatomban van. A szolipszizmus filozófiája bizony pont annyira megcáfolhatatlan, mint amennyire elmebeteg. Ha én nem lennék, Isten se lenne – ahogy Eckhart mester mondta (ha nem is szó szerint). Félelmetes belegondolni, mennyi szín létezhetne még, ha szemünk és agyunk a fény egy tágabb spektrumát érzékelné. De nem érzékel többet, csak vöröstől liláig – ezért nincs is több. Viszont ezt most egyáltalán nem érzem kevésnek – tobzódom az őszi színkavalkádban („a macskák helyett is”)!

Az eső elől beállhatnék a gyökerek alá, de inkább csak egy fotó erejéig maradok.

Odalentről indultam:

Innen jól látszanak a Pálos kolostor romjai, melyek mellett múlt héten futottam el:

Egy gomba. Elgondolkodom rajta, hogy megfogjam-e mérgesen vöröslő kalapját – de közelebbről nézve szelíd nyúllá változik:

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Kaphatsz

e-mailt az új bejegyzésekről:

Adhatsz

pénzenergiát:

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .