Nem értettük, miért nem akar bejönni, és miért nem érdekli a vacsora? Miért ilyen bánatos, és levert? Kormi! Koormi! Kooormi! – hívom, de csak a kertbe vezető lépcsősor tetejéről pislog vissza rám a két szép, fekete bundájából kivillanó szemével. Mint aki nem érti, mi történik vele. Én se értem, nem volt még ilyen. A tegnap esti vacsorának még nekifogott, de hamar abbahagyta, és csak nézte, ahogy a „kistesója” jóízűen falatozik. Mint aki nem érti, mi történik vele. Aztán a kedvenc székére telepedett, tűrte, hogy simogatjuk, de csak tűrte, nem dorombolt. Reggel ugyanott találtuk, ugyanúgy: leverten és bánatosan.

Feleségem állatkórházba vitte – infúzió, vérvétel, ultrahang… fagyálló… Fagyálló?

Lassan egy éve imádunk Pilisborojenőn élni! Lehet, hogy csak szerencsénk volt, de eddig csupa kedves és értelmes falubelivel hozott össze a sors. Viszont már régóta hallom, hogy van egy mentálisan sérült egyed is közöttünk, ami fagyállóval mérgezi az állatokat. Úgy tűnik, ennek esett áldozatául most a mi alig több mint egy éves Kormink is; aki ezt nagyon nem érti. Én se értem…

Talán nem evett annyit, hogy belehaljon. Néhány nap és infúzió után kiderül. Talán túléli. Talán egyszer börtönbe kerül az állatkínzó, és talán egyszer elgondolkodik a tettein. Talán egyszer megérti. Talán egyszer én is…

2 hozzászólás ehhez: „Állatkínzás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.