Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A Sátánról és a demonicitásról – a vak erőkről kívül és belül) – ezt hallgatom útközben az autóban.

Megállok az aszfaltúton, a kapuban. Látom, hogy odabent esik. Nem számítottam rá, de nem bánom, sőt, szeretem, mert szép. Gyönyörködve nézem az erdei falevélzáport. „Általános vélekedés”, hogy az ősz szomorú, az elmúlás évszaka. Szerintem meg vidám, a levelek boldogan engedik el az ágat, a kötöttséget, és kacagva hullanak alá. Hallom egyikük kuncogását, amint a vállamon gellert kap. Falevélzáportól ázottan folytatom utam…

Rám is átragad a levelek vidámsága, játszani kezdek. Játszom a fényekkel, bemozdultakat festek velük telefonom fotoncsapdájára. Elengedem az élességet, forgok, kavargok, pörgök a sárgák, barnák, zöldek óceánjában. Nevessetek csak, vihogva örüljetek az újnak – és én veletek együtt röhögve görbítem a teret…

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.