Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Holdszerűség az emberben) – ezt hallgatom útközben az autóban.
Húsz éves lehettem, mikor egy kedves szőke lánnyal beszélgetve megemlítettem neki, hogy én egy álomvilágban élek. Ő ezen akkor elcsodálkozott. Bennem pedig azóta csak erősödött az érzés: mintha az átlagosnál sokkal több szenzor állna rendelkezésemre, hogy fogjam a külvilág jeleit, hogy érzékeljem a különleges hangulatokat – pontosabban: a hangulatok különlegességét. És csak most jöttem rá arra, hogy miért olyan varázslatosak a futókalandjaim: mert ezt az álomszerűt találom meg ilyenkor, és viszem haza képekben. Kár hogy csak én látom – és talán még néhányan. Illetve dehogy kár…
Visszatérő rémálmomban a fényképezőgépemmel egy szürreálisan mesés hangulatú tájban állok, és nem tudom megörökíteni, mert lemerül az akkumulátor vagy nem tudok élességet állítani. És most itt ez a gyönyörű jelenet: a rozsdás őszi tájban lovagló piros pulóveres szőke lány – és mind az öt fotó életlen lett. Nem baj, így még szürreálisabb.
Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal máshol – egyre messzebb. Utazás, futás-fotózás, képfeldolgozás, publikálás – egyre több pénz és idő (heti 10–14 óra). Jelenlegi pénzügyi kereteimet alapul véve nem fog menni. A segítségeddel viszont sikerülhet. Ha támogatsz, a projekt végén megjelenő könyvben a Te neved is szerepelni fog. Bármilyen online fizetésre alkalmas bankkártyával fizethetsz a PayPalon keresztül:
Havi 1000 Ft támogatás Havi 2000 Ft támogatás Havi 5000 Ft támogatás Havi 10000 Ft támogatás Egyszeri, vagy rendszeres, tetszőleges összegű támogatás
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?