Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Holdszerűség az emberben) – ezt hallgatom útközben az autóban.

Húsz éves lehettem, mikor egy kedves szőke lánnyal beszélgetve megemlítettem neki, hogy én egy álomvilágban élek. Ő ezen akkor elcsodálkozott. Bennem pedig azóta csak erősödött az érzés: mintha az átlagosnál sokkal több szenzor állna rendelkezésemre, hogy fogjam a külvilág jeleit, hogy érzékeljem a különleges hangulatokat – pontosabban: a hangulatok különlegességét. És csak most jöttem rá arra, hogy miért olyan varázslatosak a futó kalandjaim: mert ezt az álomszerűt találom meg ilyenkor, és viszem haza képekben. Kár hogy csak én látom – és talán még néhányan. Illetve dehogy kár…

Visszatérő rémálmomban a fényképezőgépemmel egy szürreálisan mesés hangulatú tájban állok, és nem tudom megörökíteni, mert lemerül az akkumulátor vagy nem tudok élességet állítani. És most itt ez a gyönyörű jelenet: a rozsdás őszi tájban lovagló piros pulóveres szőke lány – és mind az öt fotó életlen lett. Nem baj, így még szürreálisabb.

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.