Foltokban még a zöld is lángol, de a tájat egyre több helyen „eszi meg” az ősz rozsdája…

Valahol mindig jelen van, és most éppen itt, e helyen történik a „csoda”: a fánál, melynek törzsére pillantva meglátom az árnyékomat. Pontosabban magamat látom a fában. Egy pillanatra minden kristálytisztán egyértelmű: én vagyok a fa és az árnyék, a Nap és a napfény, a madarak és a csicsergésük, az erdő és az illata, az élet zöld lángja és az ősz rozsdája, a Mindenség középpontja és a végtelen… én vagyok minden!

Tökéletlenségében tökéletes:

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.