#478 • 2018. 12. 01. • Esztergom: Szent György árok, Kis-tói-dűlő

Szellemi útravalóm ezúttal a csend, pontosabban az autó zúgása – mivel elfogyott a mobil adatkeretem, és a telefonomra nincs letöltve semmilyen hanganyag.

Vonz a víz, muszáj lemennem a partra, és hallgatnom a hullámok partra vetődésének dallamát.

A bazilika mindenhonnan figyel.

Ilyent se láttam még: kutyasétáltatás autóval, bicikliúton! Aztán a kanyar előtt ajtó nyílik, és kutya be, autó el.

Ilyent viszont már láttam (ha nem is gyakran): egy vörös róka szalad előttem – lefényképezni persze esélytelen (igaz, meg se próbálom).

Macska nélkül nem csak az élet, de ez a kép is unalmas(abb) lenne.

Bekerítetlen „Magán terület” – vigyázok, nehogy rálépjek.

Pont mikor odaérek, kinéz a piros függönyös ajtón a kecske – mintha csak engem várna. De nem készültem én vendégeskedésre – bocs kecske, inkább megyek… vagyis futok tovább.

Határozottan kedvemre való a műsor!

Mondtam: a bazilika mindenütt leselkedik.

Micsoda színorgia – ezúton is köszönet érte az ismeretlen alkotónak!

Ilyent is láttam már (elég gyakran) – de itt nem számítok rá: egy őz háborítja az elhagyott birtokot (ne keresd, kép nincs róla).

Lenyűgöznek a színek és textúrák!

Itt a (füst)jelek szerint lakik valaki – szívesen benéznék hozzá, de a kecskével ellentétben nem nyit ajtót érkezésemre.

Hihetetlen, mennyire szerepelni akar – na jó, engedek neki, legyen még egy kép a bazilikáról!

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Kaphatsz

e-mailt az új bejegyzésekről:

Adhatsz

pénzenergiát:

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .