Éjszaka felébredtem, és hosszan nem tudtam elaludni. Majd eszembe jutott Baranyi Tibor egyik előadása, melyben a címbéli bibliai idézetet elemzi – és elkezdtem mondani magamban:
Voltam, aki voltam; voltam, aki vagyok; voltam, aki leszek;
vagyok, aki voltam; vagyok, aki vagyok; vagyok, aki leszek;
leszek, aki voltam; leszek, aki vagyok; leszek, aki leszek.
Mindebben gyönyörűen együtt van a lényeg – és ezt csak az éjszaka közepén, félálomban értettem meg! Aztán hamarosan elaludtam, és hajnalban végtelen nyugalomban, kipihenve, derűsen ébredtem.
HALASIZSOLT 
Ímé elment a nyár,
Mintha nem volna még.
Vakító fényben áll.
Csak ez nem elég.
Igaz volt a múlt,
S mit adhat az ég,
Minden ölembe hullt,
Csak ez nem elég.
Jó, rossz fáj-e most,
Van ok nélküli vég;
Bár égetőn világos,
Csak ez nem elég.
Szárnyával betakart,
Megóvott az ég,
Szerencsés voltam,
Csak ez nem elég.
A sok ág ma újra ép,
Nincs égett levél,
Mind üvegtiszta-szép,
Csak ez nem elég.