Tegnap lányommal elmentünk házat keresni Budakeszire, Nagyszénászugba. És egyszer csak ott termett a havas úton, az autónk mellett Miklós, mint egy jóságos manó. Aki a neki mutatott fotó alapján tudni vélte, hol van az a bizonyos eladó házikó, és készségesen elvezetett oda minket. Végül nem ahhoz a házhoz. De engem már nem is érdekelt a ház. Mert világossá vált: azért jöttünk most ide, hogy találkozzunk Miklóssal. Azzal a 60 éves emberrel, aki műszerészként végigtaxizta az életét, majd négy év közmunka után most valami előnyugdíj-féléből él. Havi 50 ezer forintból, látszólag kiegyensúlyozottan, vidáman, lelkesen, tájékozottan és bölcsen. Kérdeztem, nem tartom-e fel? Hogy feltartasz? – kérdezett vissza döbbent értetlenséggel a tekintetében, mint aki el se tudja képzelni, hogy nem mindig a legjobb helyen legyen. Végül udvariasan megkérdeztem, hogy elfogadna-e egy kis pénzt. Nem volt rá szüksége. Élmény volt beszélgetni vele – feltöltött a találkozásunk!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.