Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban.
A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz, a barátság titka, hogy az egyből kettő. Ezért a szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.
Hallgatni való útravalóul Hamvas Béla Láthatatlan történetéből a barátságról szóló fejezet jutott mára. A barátságban nincsenek különböző világaink okozta meg nem értések. Nem akarom mindenáron megmutatni neki az enyémet, és ő se nekem az övét. Épp elég a közös metszet, ami kezdettől létezik.
Jóval korábban indultam, mint kellene ahhoz, hogy napkeltére Pilismaróton legyek. Több időt hagytam a készülődésre: jégkaparásra, lassú haladásra – de egyikre sincs szükség. Így ráérek. Elhatározom, hogy végig legfeljebb ötvennel megyek. Mennyire idegesít a hozzám hasonló barom, mikor előttem totyog ilyen lassan! Pedig lehet, hogy ő is csupán ráér. Most nem jön mögöttem senki, nem frusztrál a tudat, hogy valakit feltartok. És az vajon miért frusztrál, hogy az én saját, lenyűgöző világomat senkinek nem tudom megmutatni (vagy talán… egy darabkáját… néhányaknak)? A külvilág folyamatosan sulykolja belém a mennyiség uralmát. Minél több olvasó, követő, kedvelés – annál jobb! Közösség, csapat, verseny – minél többen, annál boldogabban! Hallom a sátán kacagását – de engem nem ver át! Legbelül kezdettől tudom, hogy a kevesebb a több. Erdei utakon kanyargok, végtelen nyugalomban, frusztrációimat elengedve, lassan, magamban.
Megérkezem a „starthelyre”. Negyed óra napkeltéig. Szeretem, hogy ráérek. Leállítom a motort. Átnézem előre megtervezett útvonalam, végiggondolom, hol merre fordulok majd. Felhúzom a kesztyűimet. Berakom a telefonom a tokjába. Mindezt lassan, szinte „meditatívan”. És még mindig van öt percem. Elinduljak? A Napot úgyis felhők takarják. Nem. Jól esik a semmit tevés. Jól vagyok.
„Megismétlődnek” múlt heti találkozásaim a vadakkal. Őzek, szarvasok szaladnak át előttem az úton, futnak a sűrű erdőben, agancsot fához verve, róla havat rázva. Akkor csak néztem, most látom is; és nevetek, mikor a villanypásztoron ugranak át.
Hohohó, ez de jó: lefelé futva az arasznyi hóban minden lépésem egy lábnyit tovább csusszan – néha mélyebb gödrök, ritkán pedig reccsenő jég a meglepetés!
Merevre fagyott ujjakkal nyomkodom a kijelzőt, hogy lásd, mennyire szép!
Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal máshol – egyre messzebb. Utazás, futás-fotózás, képfeldolgozás, publikálás – egyre több pénz és idő (heti 10–14 óra). Jelenlegi pénzügyi kereteimet alapul véve nem fog menni. A segítségeddel viszont sikerülhet. Ha támogatsz, a projekt végén megjelenő könyvben a Te neved is szerepelni fog. Bármilyen online fizetésre alkalmas bankkártyával fizethetsz a PayPalon keresztül:
Havi 1000 Ft támogatás Havi 2000 Ft támogatás Havi 5000 Ft támogatás Havi 10000 Ft támogatás Egyszeri, vagy rendszeres, tetszőleges összegű támogatás
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?