Szellemi útravalóm Hamvas Béla naplójából való – egy mondat, ami szilveszter éjszakáján magányosan ágyba bújva a szemem elé került. 2019. első (olvasott) gondolata:
A világot nem felfedezzük, hanem létrehozzuk.
Az autóban a hangszórókat némán hagyom – úgyse tudnék figyelni a belőlük áramló hangokra. A démonaimmal küzdök, melyek egy hete mindenhova követnek. Egy közel 18 éve épülő világ romjai közül szabadultak el…
Hideg van. Mérhetetlenül hideg. A hó szürkén egyhangú táj-takaróját taposom. És hiába futok, most is követnek. Nem mintha el akarnék szaladni előlük. Tudom, hogy dolgom van velük. Le kell győznöm – de inkább meg kell lovagolnom őket! Lábaim emelkedőt „jeleznek”, de belül zuhanok. Egyre mélyebbre. Aztán jön egy „valódi” emelkedő, de a démonok visszarántják a lelkem. Nehéz küzdelem lesz…
A világot nem felfedezzük, hanem létrehozzuk.
Mennyire igaz! Hogyan is lehetne bármi szépséget találni benne, mikor a feleségemmel közösen elkezdett utunk végéhez értünk? Tudom, hogy jól döntöttünk, de most még kegyetlenül fáj…
Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal máshol – egyre messzebb. Utazás, futás-fotózás, képfeldolgozás, publikálás – egyre több pénz és idő (heti 10–14 óra). Jelenlegi pénzügyi kereteimet alapul véve nem fog menni. A segítségeddel viszont sikerülhet. Ha támogatsz, a projekt végén megjelenő könyvben a Te neved is szerepelni fog. Bármilyen online fizetésre alkalmas bankkártyával fizethetsz a PayPalon keresztül:
Havi 1000 Ft támogatás Havi 2000 Ft támogatás Havi 5000 Ft támogatás Havi 10000 Ft támogatás Egyszeri, vagy rendszeres, tetszőleges összegű támogatás
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Óh, jaj…. csak nem…?! Rettenetesen sajnálom :( És igen, nagyon találóak a képsorok ehhez az egészhez…
A mi utunk 2017 decemberében vált ketté, majd 9 közös, és 7 házasságban töltött év után. Együtt döntöttünk így, és nem azonnal – volt újrakezdés, majd ismételten szétmenés. És bár valószínűleg így a legjobb mindkettőnknek, valami szorító érzés még mindig ott van a gyomrom rejtekében, ha visszagondolok a közös időkre… Talán ott is marad örökre. Az ember próbálja lerázni az árnyakat, de úgy van, ahogy írod: nehéz küzdelem lesz. Nehéz küzdelem ez.
Kívánok Neked elsősorban nagyon sok erőt ehhez! Azt hiszem, felesleges most mással szaporítanom a szót…
(Ismeretlenül is) baráti üdvözlettel,
Cristian
Köszönöm, kedves ismeretlen barátom!