Szellemi útravalóm Hamvas Béla A babérligetkönyv című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban.

Isten játékai vagyunk, és az van hozzá legközelebb, aki játszik.

Éjjel azt álmodtam, hogy feleségemmel, egy film főszereplőiként a mélybe zuhanunk. De ugyanakkor kívülről is láttam az egészet – ahogy ez az álmaimban nem ritkaság. És kívülállóként el nem tudtam képzelni, hogyan lesz ebből hepiend, vajon hogy menti meg a főhősöket a rendező (vagyis én – hisz ő is én vagyok)?! Néhány arasszal a földbecsapódásunk előtt nagylátószögre vált a kamera, a képbe kerül a díszlet, a kellékesek, sőt, maga a rendező is – és teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ez „csak” egy film. A rendező leleplezi magát, és ezáltal nyilvánvalóvá teszi mondanivalóját: illúzió minden. Álmomban odáig voltam a boldogságtól, és a rendezőért – hiszen ez zseniális! Leírva persze már nem annyira…

Szürke felhőpaplan alatt, barna erdő-ág-idegszálak között motoszkálok. Meg-megállva lenyűgözve hallgatom a harkályok kopácsolását, ragadozómadarak vijjogását, a tavaszt idéző madárcsicsert, vagy épp az isteni csendet. Gyönyörködöm két hatalmas szarvas látványában, és a már unalmas tél-barnákat izgató fű- és mohazöldekben. Átélve csodás – fotózva persze már nem annyira…

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.