#496 • 2019. 03. 31. • Pilisszentlászló – Dömös: Király-kúti-nyereg

Szellemi útravalóm Hamvas Béla Buddha beszédei című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban.

A feltevés az, hogy az ember tudatos, konkrét élőlény. Természeti adottságokkal az életbe beleszőtt, individuális én. De ugyanakkor az ember személyes hordozója olyan tudatán kívül eső, tudatalatti és -fölötti, meg nem mérhető, láthatatlan erőknek, amelyek tudatos énjéhez nagyságukban és hatalomban úgy viszonyulnak, mint az Antares egy földi mákszemhez. A sajátságos azonban az, hogy az emberek hasonlíthatatlan többsége erről a benne levő Antaresről soha sejtelmet sem szerez. Csak igen kevesen vannak – és minden időben igen kevesen voltak –, akik a tudatos én és a transzcendens valóság közötti függönyt ugyan egy pillanatra sem tudják elhúzni, és a függöny elhúzása nyomán a tudat alatt és fölött levő valóságról ugyan nem tudnak tapasztalatot szerezni, de erről a tapasztalatról valami homályos sejtelmük mégis van.

Hét és fél kilométernyire a tervezett starthelyemtől egy behajtani tilos tábla van az út szélén („kivéve erdészet” kiegészítéssel). Sorompó nincs, csupán egy döntés választ el attól, hogy tovább guruljak. És én eldöntöm: leparkolok, és a futásom útvonalát illetően rögtönözni fogok. Unalmas, aszfaltos kalandnak ígérkezik…

Fotózás közben utolér egy futó.
– Ma is megérte felkelni! – mondja mosolyogva.
– Így igaz, mint mindig! – felelem.

Célba érve a napsütésben hunyorogva betűzöm a buszon levő feliratot: „870 Porto Ceresio”.
– Ennyire messze jutottam volna? – mosolygok magamban.
– Így igaz, mint mindig!

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Kaphatsz

e-mailt az új bejegyzésekről:

Adhatsz

pénzenergiát:

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .