Utólag rákerestem, mi az, ami ennyire vonz:
Az 1700-as évek közepén a birtokos Eszterházy család megbízásából Mikoviny Sámuel tervei alapján a terület mocsarait lecsapolták, majd egy-egy sajátos, szántókból, legelőkből, rétekből álló mozaikos területet alakítottak ki, melyet át- meg átszőttek a mesterséges árkok, csatornák.
Ezen a területen létesítették azután 1962-től az első négy síkvidéki, körtöltéses halastavat, melyet a rendszerváltás idején, 1989–1990-ben újabb kilenc megépítése követett. A halastórendszer most a maga 370 hektárjával Észak-Dunántúl legnagyobb kiterjedésű ilyen létesítménye. A tavakat elsődlegesen haltenyésztés céljára alakították ki, de említhető még a liba- és kacsatenyésztés, a nádvágás és a vadászat is.
A terület jellegzetessége, hogy környezetében sokféle élőhelytípus megtalálható. A Duna közelsége, a háttérben húzódó Gerecse-hegység vonulatai, a tatai Öreg-tó, a területet övező ligetes erdők, mezőgazdasági területek és rétek természeti adottságaik révén mind hozzájárulnak ennek a csodálatos területnek a változatosságához, fajgazdagságához.
(…)
Végül, de nem utolsósorban felsoroljuk azokat a vízimadárfajokat, amelyekkel szinte mindig találkozhat errefelé a türelmes természetbarát megfigyelő: búbos vöcsök, kárókatona, szürke gém, nyári lúd, tőkés réce és barátréce, dankasirály, valamint a bütykös hattyú. Érdemes hosszabb időre is eljönni, és magunkkal hozni egy jó távcsövet, no meg persze fényképezőgépet. A halastavak a Tatához közeli Naszályról autóval, valamint kerékpárral egyaránt gyorsan.
(forrás: https://www.kemma.hu/…)
Talán csak engem zavar, hogy az utolsó mondatnak nincs állítmánya. Tudom, efféle apróságokon manapság már nem kellene fennakadni, miként a platós autóval közlekedő helybélinek se kellett volna az ittlétünkön. Kérdi, hogy mi járatban vagyunk errefelé. „Csak sétálunk” – felelem. Hitetlenkedve mondja, hogy a kollégája 10 órára jön egy „veszett nagy német juhásszal”, így Cimbi és én is életveszélyben vagyunk, siessünk. Számtalan vadászbácsis találkozásból megtanultam már a leckét: ilyenkor kiscipőnek érdemes álcázódni, így hát a kormánykerék mögé képzelve a helyszín istenét, megköszönöm, hogy itt lehetünk, és megígérem, hogy sietünk.
Nem hazudtam, innentől sajnos tényleg frusztrált a vizionált hatalmas német juhász képe; de azért „kénytelen voltam” engedni a sokszínű madárvilággal benépesített táj fotózásra ihlető nádarany-tólila harmóniájának.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás