Varázslatos atmoszféra, szférikus madárhangok, fodros felhőkkel szűrt fények. Még egyszer, utoljára a Ferencmajori halastavaknál, lezárva mind a 13 tóval megejtett randevúnkat. Madarakhoz jöttünk vendégségbe, de váratlanul egy harcos nutria állja utunkat (fenyegető testtartással indul Cimbi felé, majd átértékelve a helyzetet, inkább elszalad). Később találkozunk fajtársának földön „felejtett” farkával és más állati maradványokkal is. Némelyek emberek által végezték be földi életüket (ennek nyomai a „szintén ittfelejtett” töltényhüvelyek, levágott szarvasfejek és paták); mások pedig ragadozótársaik martalékai lettek. Barna szőrös farok, szürke tollas szárnydarab és ezüstösen csillanó pikkely meséli az élet körforgását. Megtisztelő tanúság.

Hozzászólás