Kategória: Kutya
négylábú „fiammal”, Cimbivel
-
#529 • 2019. 09. 20. • Pilisborosjenő, Cimbivel
Lucáért jöttünk Cimbivel, megbeszéltük, hogy amíg kétlábú lányom lovagol, négylábú fiammal kirándulunk. Pórázt nem hoztam, a Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy szükségtelen. Lehet, hogy eljön majd az idő, mikor mindez számomra teljesen megszokott lesz, de most még minden nap lenyűgöz, ahogy ezzel a kis szőrös teremtéssel egymásra hangolódunk. Előttem fut, és rendre hátranéz, jövök-e mögötte.
-
Gyüttment Fesztivál és „panelkutyaság” Cimbivel
Régóta szemeztem ezzel a fesztivállal, pár hónapja egy biokertész tanfolyamos csoporttársam „ajánlata” volt az utolsó csepp a pohárban – eldöntöttem: idén nem hagyom ki! Sokáig kérdés volt számomra, hogy Cimbit kire bízzam, míg én fesztiválozok; de Ates szomszédom jól „helyretett”, azt mondta: ott a kutya helye, ahol a gazdája. És még egy történetet is elmesélt:
-
#517 • 2019. 07. 23. • Kesztölc, Cimbivel
Ezúttal eleinte kevésbé vagyunk egymásra hangolódva, de a vége felé – most először – szabadon engedem. Jó nézni, ahogy villámgyorsan eltávolodik tőlem a mezőn, lobogó fülekkel, „összekócolódó lábakkal és farokkal”. És jó érezni, hogy bízhatok benne: mert mikor szólok neki, megáll és megvár. Okos Cimbi. Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig.
-
#514 • 2019. 07. 16. • Kesztölc, Cimbivel
Nem fogok minden Cimbis futásomról beszámolót írni (az #511-es is kimaradt, pedig nagyszerű volt), de erről úgy érzem, muszáj szót ejtenem. Cimbi még nincs négy hónapos, másfél hónapja él velem, összesen egy tucatszor voltunk sétálni, ebből ez a mai a negyedik, ami intenzívebb, futásnak nevezhető mozgás volt. És nem találok rá szavakat, mennyire összehangolt páros
-
#513 • 2019. 07. 13. • Kesztölc, Cimbivel
Este negyed hét, vacsora előtt futunk még egyet Cimbivel az erdőben. És végre felmegyünk a hegygerincre – egy kb. 10 kilométeres kört tervezek. Útközben újabb parancsot tanítok: „bal oldal” – a tanítvány egész gyorsan tanul. Csodás élmény futni vele az erdőben! Egyre sötétebb lesz, az erdő misztikus ruhát ölt; utunk harmadánál az eső csöpögni, Cimbi
-
Egy hónapja itthon, Kesztölcön
Ahogy már írtam, szerelem volt ez első látásra. És ha most kérdezed, milyen egy szóval, azt felelem: imádom! Kesztölcöt, és ezen belül az otthonomat is. Fáraszthatnám magam azzal, hogy megpróbálom cizelláltan szavakba önteni, de inkább csak néhány történést verbalizálok, aztán meséljenek a képek (belülről többet miután kész lesz): #1 Május van, hűvösen szép idő, gyönyörű
-
#509 • 2019. 06. 26. • Kesztölc, első futásom Cimbivel
18:22, de még mindig 30 fok felett van a hőmérséklet. Nem baj, elterveztem, megcsináljuk – kezdetnek legyen csak egy rövid: Klastrompusztáig és vissza. Cimbi folyamatosan „kinéz” rám oldalra, mintha azt kérdezné: hogyhogy nem állunk meg? Klastrompuszta határáig folyamatosan futunk. Itt megöleljük egymást, mondom: ügyes vagy, nagyon ügyes, most forduljunk vissza! Cimbi mintha értené amit mondok
-
Négylábú cimborám: Cimbi
Luca miatt van az egész – akárcsak a futás. Ő mindig is kutyát szeretett volna, aztán macskáink lettek. Feleségem semmiképp nem akart kutyát, így hát szétköltözésünk után nála maradtak a macskák, én pedig bevállaltam egy kutyát – kételyekkel és aggodalmakkal telve, csak a lányom kedvéért. Ráadásul Lucának mindenképp border collie kellett, a világ legokosabb, de
HALASIZSOLT 