Címke: 10-15 km

Ma kipróbáltam a jégen futást is, és továbbra is elégedett vagyok a cipőmmel. Csodákra persze nem képes, sokszor megcsúsztam, de egyszer se estem el. A térdvédőimet pedig kukázom, miután kisebesítette a térdhajlataimat, és nem látok összefüggést a használata valamint a térdfájások között. Decemberben hordtam, ma már nem húztam fel, és térdfájásnak szerencsére a novemberi orosházi…

Tovább →

Idén már csak 30-ára terveztem egy futást, de a tegnap esti hóesés megihletett. Megterveztem egy 13 km-es útvonalat, de annyira tetszett a mesés havas táj, és olyan jól esett a futás, hogy kétszer is letértem egy-egy a térképemen nem szereplő útra, így végül majdnem 15 km lett belőle. Kezdetben fájt a jobb sarkam (ez sajnos…

Tovább →

Pár napja bejelentették, hogy szinte az összes erdei utat járhatóvá tették – a parkerdo.hu-ról tudtam meg, hogy pont a kevés kivétel közé tartozik az a rész, melyet múlt hétvégén végigküzdöttem. Mára csak mutatóba maradt néhány ág az úton, tudtam futni, és jól is esett – nem volt semmi külön említésre érdemes, mégis jó hangulatú futás…

Tovább →

Most már nem fogadtam szót a figyelmeztető táblának, hajtott a kíváncsiság, hogy vajon csak kint felejtették-e; bemerészkedtem az életveszélyesnek minősített erdőbe. Ha életveszélyben nem is éreztem magam (gondolom, amelyik ág le akart törni, az már letörött, és amelyik fa ki akart dőlni, az már kidőlt), de futni nem sokat tudtam; utam felén itt is a…

Tovább →

Ismét megpróbálkoztam Jánossal (mármint a heggyel), de azt olvastam egy fára szegezve, hogy tilos és életveszélyes bemenni. Számítottam erre, így a B tervet aktiválva, engedelmes polgárként visszaültem az autóba, és elhajtottam Szépvölgybe, hogy végigfussak június elsejei útvonalamon (mellyel kezdetét vette terepfutós történetem). Itt is ugyan azzal a figyelmeztetéssel találkoztam, hátterében egy épp arra futóval – így…

Tovább →

Péntek este megrajzoltam a hétvégi futásom útvonalát, Jánoshegy 4. címmel, de a helyszínre érve sárga szalaggal lezárt erdő fogadott (Normafánál még polgárőrök is figyeltek az autóból). A múlt heti jeges szépségnek komoly ára volt: az útszélen végig ágak, gallyak feküdtek – háttérben megcsonkított fákkal, mintha bomba robbant volna. Végiggondoltam a lehetőségeket: ha már az eltervezett…

Tovább →

Futás közben azon gondolkodtam (sajnos nem tudok leállni vele – mármint a gondolkodással –, pedig szeretném egyszerűen csak átélni és élvezni a jelent), hogy nem is annyira élvezem én ezt, hideg van, a fák se olyan szépek már kopaszon, lehet, hogy télen inkább szünetet kellene tartanom, aztán tavasszal újrakezdeni. És ekkor – tényleg szinte egy…

Tovább →

Visszatértem tegnapi Lucás kirándulásunk helyszínére – a tegnapi napsütésben szebben pompáztak az őszi színek, mint ma, a szemerkélő esőben, de panaszra nincs okom. A fákon már alig van levél, a frissen hullott avarban hatalmas zajt keltettek a lépteim. A turistautak.hu-ra ráférne már egy frissítés – ma is elvezetett egy olyan alig járható helyre (szándékosan nem…

Tovább →

Barnák, sárgák, zöldek uralták a tájat, néhol gyönyörű kompozíciót festve a retinámra. Már a nyitóképernyő is ígéretes volt, sokat fotóztam – jobban kedvemre van ez a vidék a Hárshegynél, még ha a kívánatosnál (zéró) jóval nagyobb is a népsűrűség – de hát mégiscsak a fővárosban vagyunk. Futográfus archívum

Tovább →

Gyönyörű ködös idő, őszi sárgával, még zölddel és már vörössel. Másodszor is köszönök a kutyáját sétáltató, piros ruhás nőnek. Állok három ismeretlen katona sírjánál, és figyelem a lélekzésem. Nézek egy fakopáncsot, ahogy teljes erővel veri a fejét a fába. Futográfus archívum

Tovább →

Mikor elindultam az autóval, megjegyeztem magamban, hogy milyen kár, mire futni kezdek majd, már biztos felszáll a köd. Nem így történt, teljesült mai első kívánságom – csak utam legvégén bújt elő a nap. A Nagy-hárs-hegyi kilátóból csodás panoráma nyílt: vagy száz méterig láttam a fák lombkoronáját. :) A Kis-hárs-hegyi kilátóból már láttam a Nap korongját…

Tovább →