Most már nem fogadtam szót a figyelmeztető táblának, hajtott a kíváncsiság, hogy vajon csak kint felejtették-e; bemerészkedtem az életveszélyesnek minősített erdőbe. Ha életveszélyben nem is éreztem magam (gondolom, amelyik ág le akart törni, az már letörött, és amelyik fa ki akart dőlni, az már kidőlt), de futni nem sokat tudtam; utam felén itt is a múlt hétről ismerős, állapot fogadott: leszakadt ágak, gallyak és kidőlt fák mindenfelé. De az egyik legjobb dolog az egészben, hogy ezt is tudtam élvezni, és akkor se lettem ideges, mikor a turistautak.hu sokadik tréfájaként semmilyen út nem volt a jelölt helyen, és a szinte járhatatlanul bozótos terepen épp egy tüskés ág öleléséből próbáltam kiszabadítani magam. „Kárpótlásul” kaptam ajándékba napsütést, nagy szelet, kis hóesést, és gyönyörű gombákat.

2014-12-21-38434

2014-12-21-38435

2014-12-21-38436

2014-12-21-38437

2014-12-21-38438

2014-12-21-38439

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s