Visszatértem tegnapi Lucás kirándulásunk helyszínére – a tegnapi napsütésben szebben pompáztak az őszi színek, mint ma, a szemerkélő esőben, de panaszra nincs okom. A fákon már alig van levél, a frissen hullott avarban hatalmas zajt keltettek a lépteim. A turistautak.hu-ra ráférne már egy frissítés – ma is elvezetett egy olyan alig járható helyre (szándékosan nem utat írtam, mert nemhogy turista, de semmilyen nem volt), ahol magamtól csak nyúlként futnék. És itt láttam is egy igazit, amint a gyakorlatban prezentálja, milyen könnyen megy neki. Aztán meg jártam olyan meredek terepen, hogy meggörnyedve az orrom majdnem a földet karcolta. Ez volt eddigi leghosszabb futásom – már ami az időt illeti (és egyben a legfárasztóbb, a legnagyobb szintemelkedéssel).

2014-11-16-38231

2014-11-16-38232

2014-11-16-38233

2014-11-16-38234

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s