#265 • 2014. 11. 16. • Budapest: Jánoshegy

Visszatértem tegnapi Lucás kirándulásunk helyszínére – a tegnapi napsütésben szebben pompáztak az őszi színek, mint ma, a szemerkélő esőben, de panaszra nincs okom. A fákon már alig van levél, a frissen hullott avarban hatalmas zajt keltettek a lépteim. A turistautak.hu-ra ráférne már egy frissítés – ma is elvezetett egy olyan alig járható helyre (szándékosan nem utat írtam, mert nemhogy turista, de semmilyen nem volt), ahol magamtól csak nyúlként futnék. És itt láttam is egy igazit, amint a gyakorlatban prezentálja, milyen könnyen megy neki. Aztán meg jártam olyan meredek terepen, hogy meggörnyedve az orrom majdnem a földet karcolta. Ez volt eddigi leghosszabb futásom – már ami az időt illeti (és egyben a legfárasztóbb, a legnagyobb szintemelkedéssel).

2014-11-16-38231

2014-11-16-38232

2014-11-16-38233

2014-11-16-38234

Futográfus archívum

Feliratkozás

Email értesítés az új bejegyzésekről:

200×200 km könyv

2013 tavaszától kezdődően több mint 8 éven át futottam és közben fotóztam. Ez volt a 200×200 km projektem első fele, melyből könyvet készítettem, amit letölthetsz PDF formátumban… További részletek →

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: