Visszatértem tegnapi Lucás kirándulásunk helyszínére – a tegnapi napsütésben szebben pompáztak az őszi színek, mint ma, a szemerkélő esőben, de panaszra nincs okom. A fákon már alig van levél, a frissen hullott avarban hatalmas zajt keltettek a lépteim. A turistautak.hu-ra ráférne már egy frissítés – ma is elvezetett egy olyan alig járható helyre (szándékosan nem utat írtam, mert nemhogy turista, de semmilyen nem volt), ahol magamtól csak nyúlként futnék. És itt láttam is egy igazit, amint a gyakorlatban prezentálja, milyen könnyen megy neki. Aztán meg jártam olyan meredek terepen, hogy meggörnyedve az orrom majdnem a földet karcolta. Ez volt eddigi leghosszabb futásom – már ami az időt illeti (és egyben a legfárasztóbb, a legnagyobb szintemelkedéssel).
