Közös utunk kezdetén még kicsit frusztrált a társasága, hogy figyelmem egy darabkája folyton az övé. El is határoztam, hogy csak minden második (akkor még futó) kalandomra viszem magammal (ezt mindössze néhányszor be is tartottam). Közel három éve éppoly természetes a jelenléte, mint a cipőmé, és éppannyira hiányozna is, ha nem lenne velem minden sétámon. Hisz…
Tovább
Gyönyörű (tipikus templomtornyos) táj, hangulatos erdő, fenséges szarvasok, mosolyfakasztó Cimbi… mélyet szippantok a friss, esőszagú levegőből – nyugalom van. Miközben vírusok, háború, migráció, infláció, energia- és klímaválság van – mondják. De a válság is „tudatból van”; és az egyetlen igazi válság a megértésének és felszámolásának képtelensége. Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
Három tavaly őszi csodás sétánk (1., 2., 3.) útvonalát érintve kötjük össze az emlék-térhálót e nem kevésbé csodás negyedikkel (az egyik korábbi felidézésében segít a domb mögül hallatszó birkanyáj kolompja). Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
Cimbi átsétált egy pocsolyán – nyomában, a sáros-algás, barna-türkiz örvénylésben galaxisokat láttam. Félelmetes, mennyire igaz: ahogy fent, úgy lent; amint kint, úgy bent; kicsiben a nagy, nagyban a kicsi… Írom mindezt egy „végtelen valami” örvénylő pocsolyájából, melybe épp most sétál bele egy góliát-Cimbi… Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
A Hilltop Borbirtok környékén kalandozunk. Egy gyönyörű falusi házikós napkelte kapuján belépve, szurdok-szerű, földfalakkal szegélyezett úton jutunk el a szőlőültetvényekig; melyeken barangolva időnként esőfelhők áztatnak (a táj lenyűgöző látvány-ajándékaként borulva fölénk), majd a mögöttük bujkáló Nap sugarai a széllel cimborálva szárítanak… Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
Egy „kecsesen” gömbölyded Tatra teherautó fogad heti nagysétánk bejáratánál. Sűrű, sötét, építési törmelék dombok szaggatta ösvényen jutunk el a Hilltop milliónyi „fémkarós” szőlőültetvényéig; melyen „átfúj” a viharos szél… Madárodút fotózok – nem fotogén, inkább különleges, vagy számomra legalábbis megmagyarázhatatlanul érdekes: a szőlőültetvényt határoló kerítés gerendája tartja (ahogyan több másikat is)… madárijesztők „helyett”. Utunk vége felé…
Tovább
„Tavaly is ilyen szép volt?” Teszem fel magamnak a kérdést még az autóban ülve, a sárga lombú fákkal szegélyezett szürke aszfaltúton haladva. Alul hófehér festéksáv osztja ketté az utat, fent pedig a kék égbolt teremt egységet. Az ősz minden évben elvarázsol – különösen a napkelte aranysárga fényeivel festve… Zörren valami… egy őz ugrik elő a…
Tovább
Cimbi (szokásosan) előttem „kocog” a mezőn, majd mikor már vagy száz méternyire távolodik, hátranéz, és mint akinek „bekattan”, hogy „hú, de messze vagyok a gazdámtól”, visszaszalad hozzám. Nézem, ahogyan fut felém: azt a páratlanul kedves, nyelvlóbáló fejet; az integető füleket; a melső lábain lobogó szőrzászlókat; az égnek meredő, visszakunkorodó farokkormányt – és mosolygok, boldogság önti…
Tovább
Semmi különös történés, semmi új felismerés, mit is írhatnék… de valami magával ragad és emel… a Neszmélyi arborétum fenyőinek törzsén játszó napfény-ágárnyék játék, az erdő ősz-sárga fényfoltjai, benne Cimbi kutya mosolyfakasztó jelenléte lényeg-lényem magasba transzportálja – miközben testem megérkezik oda, ahonnan elindult 4 órával ezelőtt. Időtlen kalandmisztérium, 2021. október 2-án, 6:47-kor. Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
HALASIZSOLT 