„Tavaly is ilyen szép volt?” Teszem fel magamnak a kérdést még az autóban ülve, a sárga lombú fákkal szegélyezett szürke aszfaltúton haladva. Alul hófehér festéksáv osztja ketté az utat, fent pedig a kék égbolt teremt egységet. Az ősz minden évben elvarázsol – különösen a napkelte aranysárga fényeivel festve…
Zörren valami… egy őz ugrik elő a bokorból, és a mellettem emelkedő domboldalra szökell. Pont csak addig, hogy egy szinten legyünk – legalábbis „testileg”. Nézzük egymást, majd mikor a zsebembe nyúlok a telefonomért, hogy lefényképezzem, csodálatom tárgya elszalad. Cimbi kerülve próbálja becserkészni – mivel ő már előttünk járt –, de kérésemre feladja…
Ekkor még „jelen vagyok”, nem úgy, mint sétánk végén, mikor már monitoraim falra rögzítésének mikéntjén töröm a fejem – és megszületik a megoldás… Írom mindezt a már falra rögzített monitorokkal szemben – anyagi örömben, lélekemelő őszömben.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?