Címke: Tardos
-
200×200 km projekt • 2023. 03. 18. • Vértestolna: János-hegy – Tardos – Baj Cimbivel
Talán ez az utolsó fagyos reggel, ami után a tél majd átadja helyét a tavasznak. A Nap megteszi a magáét: melengető ragyogása végigkíséri utunkat. Ismét sok őzzel és muflonnal találkozunk, négylábú társam egyszer utóbbiak után engedem. Lenyűgözve nézem, ahogy a szemközti meredek domboldalon pillanatok alatt a nyomukba ér, és ujjongva szalad utánuk. Persze soha nem…
-
200×200 km projekt • 2021. 11. 13. • Tardos: Gorba-tető, Gyenyiszka Cimbivel
Kövér ködcseppek koppannak az avaron, melyet rózsaszínűre tisztult tappancsok taposnak; én pedig követem négylábú cimborám a köddel rétegekre szeletelt erdőben, rozsdabarnák és aranysárgák maradékával takaródzó fák között a Mária úton, a függőlegesen hulló vízcseppek és a vízszintesen elterülő köd keresztjében. Később pedig bosszankodom. Nem elég, hogy nem létezik a térképen jelölt út, melynek helyén csúszós,…
-
200×200 km projekt • 2021. 11. 06. • Tardos – Tata (Agostyán): Agostyáni-hegy Cimbivel
Hétfőn – közel hét év után először – megbetegedtem. Materialista megközelítés szerint nem kellett volna fagypont környékén, szélben, mindehhez kissé alulöltözötten sétálnom Cimbivel Őrbottyánban, egy barátom „házavatójának” másnapján. De én ebben már nem hiszek: mostohább körülmények között is sétáltam vagy futottam az elmúlt hét év során. A mindennapi reménytelenség érzés is kellett a betegséghez, annak…
-
200×200 km projekt • 2021. 10. 16. • Tardos: Alsó-Látó-hegy, Felső-Látó-hegy – Tata Cimbivel
Cimbi meglát (-érez) valami számomra láthatatlant, és megindul a meredek hegyoldalon lefelé. Ám a vastag avarszőnyeg láthatatlan akadályokat is rejteget, így megbotlik egy ágban… és jön a szaltó… Megijedni sincs időm, a szokottnál elnyújtottabb „hééé” kiáltásom jelzi meglepettségem; melyben úgy tűnik, Cimbi is osztozik velem, miközben már szalad felém – sértetlenül… Egyébként mindez az amúgy…
-
200×200 km projekt • 2021. 10. 09. • Tardos: Alsó-Látó-hegy – Neszmély: Nyerges-hegy, Borz-hegy – Dunaszentmiklós Cimbivel
Cimbi (szokásosan) előttem „kocog” a mezőn, majd mikor már vagy száz méternyire távolodik, hátranéz, és mint akinek „bekattan”, hogy „hú, de messze vagyok a gazdámtól”, visszaszalad hozzám. Nézem, ahogyan fut felém: azt a páratlanul kedves, nyelvlóbáló fejet; az integető füleket; a melső lábain lobogó szőrzászlókat; az égnek meredő, visszakunkorodó farokkormányt – és mosolygok, boldogság önti…
HALASIZSOLT 