Kövér ködcseppek koppannak az avaron, melyet rózsaszínűre tisztult tappancsok taposnak; én pedig követem négylábú cimborám a köddel rétegekre szeletelt erdőben, rozsdabarnák és aranysárgák maradékával takaródzó fák között – a Mária úton: a függőlegesen hulló vízcseppek és a vízszintesen elterülő köd keresztjében.
Később pedig bosszankodom. Nem elég, hogy nem létezik a térképen jelölt út, melynek helyén csúszós, meredek hegyoldalon koszolom a nadrágom, de új telefonom rendre szándékom ellen működik: a zsebemben kéretlenül leállítja a Stravat, megnyit egyéb alkalmazásokat, és egyszer teljesen ki is kapcsol. Káromkodásomtól hangos az erdő – Cimbi értetlenkedve próbál vigasztalni a puszijaival. Hatalmas áldás az elektromosság és a technika – csak az lenne még nagyobb, ha nem lennének, és így nem tudnának leterelni a legfontosabb ösvényről…
HALASIZSOLT 