Meg a jó sütinek sem. Erre az egyik legjobb példa a Daubner Cukrászda a II. kerületben, a Szépvölgyi út és a Pusztaszeri út sarkán. Szerencsésnek mondhatom magam, mert itthonról néhány percnyi séta után elérhető az említett objektum, melyen egyetlen cégér sem hirdeti a nevét. Az épület kívül-belül csúnya, és még a Pusztaszeri útról nyíló újabb, a külcsínyt illetően szintén kevés fantáziáról tanúskodó épületrészben is – ahol a nyugodtabb körülményekért cserébe drágábban lehet helyben fogyasztani – csak házilag kinyomtatott szedett-vedett feliratokkal találkozhatunk.
Alighanem a „cégarculat” egyetlen eleme a fenti „logó”, melyet egy tortás doboz oldaláról szkenneltem be. A Daubner Curászda Kft-nek weblapja sincs, és még szomorúbb, hogy amennyiben tényleg készítés alatt áll, nem én vagyok, aki készíti. Ráadásul messze nem ideális a hely megközelíthetősége sem, parkolni nehéz és veszélyes, ahogy arról medwe is részletesen beszámol.
Mindezek után egyetlen magyarázat adódhat a szinte állandóan nagy forgalomra: az eladásra kínált áru kiváló minősége. Én még soha nem csalódtam benne. Kedvenceim közé tartozik a nem túl bizalomgerjesztő nevű E80-as torta, a Gellért tekercs, a feketeerdei meggy, a meggyes somlói parfé torta, a tökmagos pogácsa, és ki ne hagyjam a remek fagyit – vagy most jut eszembe a rácsos linzer, a szilvás papucs, meg a mandulás puszedli, szóval sorolhatnám még. A lényeg, hogy nincs rossz választás.
Nemrégiben Nagymamám eperlekvárja iránti nosztalgikus vonzalomtól vezérelve kipróbáltam a Daubner-féle eper különlegességet is, mely két összetevőből áll csupán: 80 % eperből és 20 % cukorból. Nem pont olyan, de majdnem. (Vagy csak az emléke szebb a Nagyi lekvárjának?)
A cukrászda történetét illetően csak az alábbi cikket találtam a II. kerület honlapján (a Nevezetességek / Látnivalók között :)) – igaz, nem sokat kerestem:
Daubner Béla 1901-ben nyitotta meg cukrászdáját Orosházán. Fia követte a szakmában, de az üzletet államosították, amivel le is zárult a Daubner-cég történetének első fejezete. A család az ötvenes évek végén költözött a fővárosba.
A Szépvölgyi út népszerű cukrászdáját ma az unoka, Daubner György vezeti:
– A kitörést egy karácsonyi bejgli hozta meg…, aminek a receptjét nagyapámtól őrzöm. Aztán jött a parfé… Nagyapám és apám kézzel írott receptkönyveit ma is forgatom. Még mindig találok bennük újat és megszívlelendőt… Természetesen a teljesen új sütemények megalkotásától sem ódzkodunk… Alapvetőnek tartom, hogy mindig friss legyen az áru. Egy otthon sütött rezgős, meleg költeménnyel nem tudjuk felvenni a versenyt, de a házi sütemény varázsát próbáljuk utolérni… Mind a mai napig az étkezést egy süteménnyel fejezem be… Télen általában a nagyapám sütötte tejszínhabos mogyorótorta zárta a vasárnapi ebédeket. Még most is ez a kedvencem. Egyébként a tradicionális polgári konyha megőrzését nagyon fontosnak tartom… Nem hiszem, hogy a gyorsbüfé-hálózatok jelentenék a jövő kulturált vendéglátását – mondta Daubner György a Budai Polgárnak (1995/23).
HALASIZSOLT 
Hozzászólás