Másfél éve kezdtem el futni, de még nem jöttem rá, hogy néha mitől megy jobban, mint máskor. Mindenesetre ma egy szárnyalós napom volt (nem a gyorsaságot tekintve – az már rég nem a legfőbb szempont –, hanem az érzést). Még az elesést is élveztem: miután megbotlottam egy kiálló gyökérben, finoman és hosszan csúsztam a puha avarban, végül a hátamra fekve landoltam, és gyönyörködtem a fölém hajló őszi fákban (egy karcolás se lett rajtam).
HALASIZSOLT 
Hozzászólás