Pécs, Mecsek: ide mindig haza térek. Utam fele aszfalton vezet – villanyoszlopokra festett turistajelzésekkel. Szűk utcácskák, aranyos hétvégi házakkal, hirtelen elfogy az aszfalt, és már az erdőben vagyok. Váratlanul tarkára festett mézeskalácsházak nőnek ki a földből. Befutok egy völgybe, ahova még a nap sugarai se érnek el – ott állok fák rengetegében, egymagam, síri csendben. Ez fantasztikus! Ki is mondom jó hangosan, és a visszhangom is egyetért: FANTASZTIKUS! A babás szerköveknél a kilátás nyűgöz le. Látok innen két templomot, melyek mellett később elfutok. Mindkettő mögött temető, egyiknél megállok, emberek motoszkálnak a síroknál. Élők a holtaknál – anyukámra gondolok. Ismét egy völgy, hirtelen vagy öt fokkal hidegebb lesz. Gyönyörködtet a változatosság, a Mecsek mesebirodalma mindig elvarázsol.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás