Nyáron még azt írtam, hogy „folytatom Orosháza utcáinak felfedezését”, de azóta átértékeltem a dolgot, és a turistautak.hu segítségével inkább kinéztem egy a cipőmnek és nekem is jobban tetsző terepet: piros sáv jelzés, Kardoskút, Fehér-tó felé. Erdei terephez szoktatott énem induláskor még tartott az unalomtól, nem is sejtette előre, hogy több állattal fog találkozni, mint az erdőkben fél év alatt összesen (a kutyákat is beleértve). Ornitológiai ismeretek hiányában csak annyit írhatok le biztonsággal, hogy a startnál madarak (talán darvak vagy ludak) szabályos nyilat (–>) formázó csapata mutatta az irányt (később még ezerszám takarták el az eget). A szántóföldön felbukkant hat szarvas – felemelő és inspiráló élmény volt látni a vágtájukat. Aztán egy akkora nyúl tűnt fel, hogy először őznek néztem. Később őzeket is láttam sokat, egy csapat az úton álldogálva figyelte a közeledésem, aztán futásnak eredtek – még a bokrokból is voltak addig számomra láthatatlan követőik. A fácánok meg rendszeresen ijesztgettek, váratlanul felreppenve az út széléről.

2014-11-22-38240

2014-11-22-38241

2014-11-22-38242

2014-11-22-38243

2014-11-22-38244

2014-11-22-38245

2014-11-22-38246

Úgy terveztem, hogy nagyjából 6–7 km után visszafordulok, de olyan sok élményben volt részem, és annyira kíváncsi voltam a Fehér-tóra, hogy rábeszéltem magam: elfutok odáig (9,2 km). Kardoskút-Pusztaközponton hangosan felnevettem, mikor tucatnyi tehén bámult rám mozdulatlanul, csak a fejükkel követve, mint akik még soha nem láttak ilyent. Aztán eszembe jutott, hogy valószínű tényleg nem láttak még ilyent, de akármilyent is látnak, feltehetően pont ugyan így bámulnak. Elértem a tóig, amiből a turistaútról semmi nem látszott. Könnyítettem magamon egy nagy fa tövében, aztán elindultam visszafelé.

2014-11-22-38247

2014-11-22-38248

2014-11-22-38249

2014-11-22-38250

2014-11-22-38251

9,2 km szorozva kétszer, az 18,4. Igaz, hogy az eddigi leghosszabb távom 14,3 km volt, de szöget ütött a fejembe, hogy a 18,4, már majdnem egy félmaraton (21,1), gondoltam, megpróbálom – így visszafelé tettem egy kis kitérőt. A 13. km környékén elkezdett fájni a bal térdem, és ez később egyre rosszabb lett, az utolsó 5 km-en legalább négyszer álltam meg miatta, de végül csak lefutottam egy félmaratonnyit. A legvalószínűbb, hogy először és utoljára: örülök, hogy ezt is kipróbáltam (mint az 50 percen belüli 10 kilométert); de az élmény csak megerősített abban, hogy se a gyorsaság, se a hosszú táv nem nekem való.

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s