Reggel a telefonomon olvasom: „-13 °C, kedvező”. Megkérdezem magamtól, hogy biztos a futáshoz is kedvező, akarom én ezt igazán? Hát persze! Úgyis csak egy rövid 6 kilométerest terveztem az év utolsó napjára. Nehezemre esik kiszállni az autóból, és az első kilométer se esik jól, túl szorosan ölel a hideg, nyalogat, szurkál, a havas út pedig olyan meredeken megy lefelé, és helyenként olyan simára van koptatva, hogy nem merem elengedni magam; de ismét hálát adok magamban cipőm tervezőinek: a sárkarmok ezen a letaposott (-síelt?) felületen is tökéletesen tapadnak. Mire leérek, már be is melegedek, és a melegedésben tovább segít az immár meredeken felfelé tartó út is, rajta a (már szokásosnak számító) letört faágakból összeállt akadálypályával.
Süt a nap, megállok egy fotóra, aztán vissza a hegytetőre, a starthelyhez, de csak azért, hogy továbbfussak a másik irányba, megrajzolva ezzel a térképen szilveszteri denevérem másik szárnyát; ami kicsit vékonyka lesz, mert a tervezett út járhatatlan (vagyis meg se találom).
Az autóhoz érve marad még annyi erő az elgémberedett ujjaimban, hogy kinyissam az ajtót, beindítsam a motort, fűtés föl 28 fokra, aztán otthon be a 37 fokos vizű kádba. Akárhogyis számolom, 50 °C különbséget sikerült átívelnem lenyűgöző testemmel ezen a nagyszerű szilveszteri reggelen. Tartalmas, sikeres, és vidám új évet kívánok, vagyis TSVÚÉK!
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?