Nyitójelenet: elhagyatott, szemétkupacokkal dekorált telkek, meredek domboldalak között kanyargó erdei út egy futó emberrel, akitől megriad egy őz. Gyorsan (f)elrohan a magas dombon, a futó megállva csodálja – jól látja, mert az erdő ritkás, a fák kopaszok (hisz január van), követi tekintetével a szelíd vadat, míg eltűnik a domb mögött. Egy udvaron régi, gyönyörűen gömbölyded formájú, agyonrosdásodott járművek. Borult ég, drámai hangulat. De nem lesz dráma, „csak” sok futás, sűrű magányban, sárban, változatos erdei utakon, még két őzzel. Aztán hogy keretes legyen a film, hasonlóan ér véget, mint ahogy elkezdődött (csak visszafelé): rozsdás járművek, majd meredek domboldalak között kanyargó erdei út egy futó emberrel (ezúttal őz nélkül).

2015-01-11-38601

2015-01-11-38602

2015-01-11-38603

2015-01-11-38604

2015-01-11-38605

2015-01-11-38606

2015-01-11-38607

2015-01-11-38608

2015-01-11-38609

2015-01-11-38610

2015-01-11-38611

2015-01-11-38613

(Sarokfájás a jobb lábamon, ami futás közben alig zavaró, de az első pár száz méteren, és futás után egész héten nagyon érzem; kezdeni kellene vele valamit, mert úgy tűnik, mégsem tudott összeszokni a rendhagyóan dudorodó sarkam, az átlagos lábformához igazított – egyébként nagyszerű – futócipőmmel.)

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s