Az óraátállítás utáni első napkelte még a velencei hotelben ért, de pár perccel később már a sukorói aszfaltról indultam legújabb futókalandomra, majd két óra múlva ugyanoda érkeztem, és a kettő között mesebirodalmakon futottam át. Miután elfogytak a házak, és beértem az erdőbe, nyúl igazgatta toalettjét az úton, mögötte szarvasokat rejtegettek a fák. Deres füvekre vízgyöngyöket növesztettek a napsugarak, hatalmas fehér és lila virágszőnyeg foltok borították a talajt. Mohás sziklák, meredek domboldalak között vezetett az utam, megálltam, néztem a dombtetőre felkúszó Napot. Ismét feltűnt néhány szarvas, büszkén vonultak el a napkorong előtt. Patak partján haladtam tovább, nyugtató csobogásába madárcsirip keveredett. Újabb szarvas tűnt fel, amint megpillantottam, kővé dermedtem – néhány másodpercig szemeztünk.
És persze voltak kevésbé érdekes és meseszerű kilométereim is, melyekről nincs mit mesélnem – de ezekkel együtt lett kerek e nagyszerű március végi futásom (8 hét után az első teljesen takonymentes).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?