Az óraátállítás utáni első napkelte még a velencei hotelben ért, de pár perccel később már a sukorói aszfaltról indultam legújabb futókalandomra, majd két óra múlva ugyanoda érkeztem, és a kettő között mesebirodalmakon futottam át. Miután elfogytak a házak, és beértem az erdőbe, nyúl igazgatta toalettjét az úton, mögötte szarvasokat rejtegettek a fák. Deres füvekre vízgyöngyöket növesztettek a napsugarak, hatalmas fehér és lila virágszőnyeg foltok borították a talajt. Mohás sziklák, meredek domboldalak között vezetett az utam, megálltam, néztem a dombtetőre felkúszó Napot. Ismét feltűnt néhány szarvas, büszkén vonultak el a napkorong előtt. Patak partján haladtam tovább, nyugtató csobogásába madárcsirip keveredett. Újabb szarvas tűnt fel, amint megpillantottam, kővé dermedtem – néhány másodpercig szemeztünk.

2015-03-29-39308

2015-03-29-39312

2015-03-29-39317

2015-03-29-39318

2015-03-29-39323

2015-03-29-39330

2015-03-29-39333

2015-03-29-39334

2015-03-29-39336

2015-03-29-39337

2015-03-29-39340

2015-03-29-39341

2015-03-29-39344

2015-03-29-39346

2015-03-29-39348

2015-03-29-39351

2015-03-29-39356

2015-03-29-39357

És persze voltak kevésbé érdekes és meseszerű kilométereim is, melyekről nincs mit mesélnem – de ezekkel együtt lett kerek e nagyszerű március végi futásom (8 hét után az első teljesen takonymentes).

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s