Ott folytattam, ahol múlt héten abbahagytam: panorámás hegytetőre vezető, hangulatos, keskeny ösvényen. Később napfénnyel kettéosztott tisztás következett: az árnyékban deres, a napsütésben vízcseppes füvekkel. Gyönyörű virágok, elbűvölő illatok, két távolodó őzfenék, mesés helyek – csodás tavaszi futás volt, ami ismétlést kíván, de semmiképpen nem ezzel a befejezéssel. A rég elhagyott laktanya után befutottam egy lőtérre, ahol egy kedves hölgy rémült arccal közölte, hogy itt éleslövészet szokott lenni. Ha ő nem lett volna ott, továbbmenni nem is tudtam volna, mert az autóút felől már kerítés védte a lőteret.

2015-04-19-39467

2015-04-19-39468

2015-04-19-39470

2015-04-19-39473

2015-04-19-39481

2015-04-19-39484

2015-04-19-39487

2015-04-19-39495

2015-04-19-39496

2015-04-19-39499

2015-04-19-39500

2015-04-19-39501

2015-04-19-39503

2015-04-19-39505

2015-04-19-39509

A neheze viszont csak ezután, az utolsó pár száz méteren következett, mikor a szinte függőleges hegyfalon küzdöttem föl magam, telkek és bokrok között, fák gyökerébe kapaszkodva, mindenféle utat nélkülözve. Jutalmam az idei év (számomra) első orgonája, és végül egy kedves magányos fenyő a hegytetőn. De ezekkel (és a szögesdróttól kiszakadt nadrágommal) együtt is nagyszerű volt!

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s