Hajnali párafelhő a tó felett, elfutok mellette, be az erdőbe, egyre nagyobb a fű, erre nem (sűrűn) járnak turisták, egyre vizesebb a lábam, de már egyre kevésbé érdekel, nem is tudom már, hogy van-e ott bármilyen út (tehát nincs), letértem az előre eltervezettről. Lenyűgöz a hely hangulata, térdig érő fűben, virágok és csalánok között nyargalok egy őz után, patakon futok át, és hirtelen sűrű magas fák közé érek. Mint egy templomban: félhomály és nyugalom, felettem fakorona-kupola. A patak már mélyen kanyarog, vastag törzsű tölgyek között, aztán kiérek az aszfaltos útra. Aranyos kis falvak, akácok, megkóstolom, őzek, szántóföldek, dimbes-dombos táj, messzire ellátok, végül visszaérek Barlahidára. Mesebirodalom.

2015-05-12-39837

2015-05-12-39838

2015-05-12-39839

2015-05-12-39840

2015-05-12-39841

2015-05-12-39844

2015-05-12-39847

2015-05-12-39848

2015-05-12-39850

2015-05-12-39851

2015-05-12-39854

2015-05-12-39856

2015-05-12-39857

2015-05-12-39858

2015-05-12-39859

2015-05-12-39860

2015-05-12-39861

2015-05-12-39862

2015-05-12-39863

2015-05-12-39864

2015-05-12-39866

2015-05-12-39867

2015-05-12-39869

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s