Biztos tudnék érdekes beszámolót írni a mai futásomról is, de inkább csak a múlt héten is használt jelzők kívánkoznak ki belőlem: egyhangú és unalmas. Persze tudom, mindez nem csak a külső körülmények következménye, nagyrészt rajtam múlik, hogyan élem meg. De hiába vártam nagyon, ez a mai futókalandom mégis csalódást okozott. Ráadásul Szlovénia óta fáj a bal vádlim felső része – annak ellenére, hogy egy hete lóbalzsammal kenegetem, és legalább öt napja nem éreztem fájdalmat, most az első futólépésnél előjött (nem vészes, de kellemetlen). A napkelte fényei, a nagy füves rét, az úton álló szarvas, és a sok moha mégiscsak azt mondják: gyere vissza. Ha nem is pont ide, de ugyan ennek a bekerített résznek a másik, pátyi végébe visszatérek még.
Vélemény, hozzászólás?