Hűvös van, de tudom, hogy csak egy kilométer kell a bemelegedéshez. A kerítéshez érve már izzadok, odaát ritkán járt, fűszőnyeggel borított úton futok, harmatcseppek áztatják a lábam, először kellemetlen a sok hűvös nedvesség, de már tudom, hogy ezt is hamar megszokom. Nem látok utat arra, amerre a térkép szerint mennem kellene, de kíváncsiságomnak engedve követem telefonom kijelzőjén a narancssárga vonalat. Nagy, fehér kövek, mint sószemek a hatalmas erdő-tányéron, letört ágakhoz zöld moha, és barna falevél a köret. Ennyi elég is ahhoz, hogy elvarázsolódjak, az isteni természet ismét levett a lábamról. Nem is futok velük (ha akarnék, se tudnék), csak bóklászok a gyönyörűségben.

2015-09-13-42047

2015-09-13-42050

2015-09-13-42052

2015-09-13-42053

2015-09-13-42055

2015-09-13-42059

„Jóllakottan” térek vissza az útra, szaladok tovább, de hamarosan ismét megállít a látvány: a leheletemmel keveredő párafüggönyön átszűrődő napsugarak.

2015-09-13-42060

2015-09-13-42062

2015-09-13-42063

2015-09-13-42065

Szarvasok futnak át előttem, nem állok meg, együtt futunk, ők el, én meg bele a hátrahagyott illatfelhőjükbe.

2015-09-13-42066

2015-09-13-42067

2015-09-13-42069

2015-09-13-42072

Balra néma kerítés, alattam suhogó füvek, bennem lihegő lélek, jobbra dobbanó szarvaspaták, felettünk csendes égbolt.

2015-09-13-42075

2015-09-13-42076

2015-09-13-42078

2015-09-13-42079

2015-09-13-42080

2015-09-13-42082

Utam vége felé hosszan elidőzöm egy UAZ terepjárónál, melynek ember alkotta fémtestét csodálatos módon szépíti át a természet.

2015-09-13-42083

2015-09-13-42085

2015-09-13-42089

2015-09-13-42090

2015-09-13-42091

2015-09-13-42092

2015-09-13-42093

Futás után, nyújtás közben azon gondolkodom, mennyire lenyűgöző, hogy az élet csupa metafora. Ahogy kint, úgy bent, s ahogy fent, úgy lent. Egy futásban egy teljes életút: nehéz felkelni, elindulni, marasztal a meleg ágy, az álomvilág, egyszerre vonz a kíváncsiság az ismeretlenbe, és taszít a félelem az ismeretlentől (születés); olajozatlan mozgással indulok (csecsemőkör); bemelegedek, kezdem élvezni a mozgást, a felfedezést (gyerekkor); magával ragad a látvány, a hangulat, tobzódom bennük, erősnek érzem magam (ifjúkor); megszokom, benne vagyok, átélem, élvezem a futást (felnőttkor); kezdek fáradni, egyre kevésbé érdekel az út, sokkal inkább a cél a lényeg, várom, hogy révbe érjek (öregkor); végül feloldódom a fáradtságban (halál). Minden futásban újjászületek és meghalok.

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
– Weöres Sándor

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s