Tavaly, november 25-én lezajlott a nagyszabású jubileumi blogtalálka, ahol örömömre megismertem Elődöt (az egyetlen érdeklődőt), akivel egy nagyon jót beszélgettünk a hangulatos Kelet Kávézóban, és aki megajándékozott 3 gigabájtnyi Hamvas Béla hangoskönyvvel. Első hallgatmányom az A tao virágai (Rátóti Zoltán előadásában), melyről képtelen vagyok írni bármit is – szívem szerint idézném az egészet, de terjedelmi (és talán jogi) korlátok miatt csak egy részlet következik itt belőle:

A taoista gondolkodók műveiben minduntalan visszatérő motívum, hogy amikor valamelyik tanítvány a mestertől azt kérdezi, mi a tao, a mester mély hallgatásba merül. Mikor a tanítvány figyelmezteti, hogy mit kérdezett, a másik így szól: hiszen a mester megmondta, a tao annyi mint hallgatni. De nem csak ezt jelenti, hanem azt is, hogy nem cselekedni, nem törekedni, nem tevékenykedni, hanem lenni. A tao annyi, mint a földi lét minden mulandó esetlegességét levetni, és a változatlan, örök Nagy Lét békéjét elérni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s