Szellemi útravalóm:
A legtöbb, amit az ember elérhet, hogy a valóságon túli valóság ostromának enged és visszatér oda, ahol nincsenek tárgyak, dolgok, nincs külső világ, nincsenek ének, de megvan a lét teljessége, az örök ragyogás. Olyan ez, mint a felébredés. De a valóságban való felébredés.
(…)
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod! Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg, most eredj és élj, mert a világ a tied!
Hamvas Béla
Mikor Orosházán vagyunk anyósomnál, olyan, mintha megállna az idő (ha megnézed a képeket, talán érted, mire gondolok). Mikor először jártam az Alföldön futográfusként, a Mecsek és a Budapest környéki hegyek változatossága után vonakodtam az általam egyhangúnak bélyegzett tájtól, de csak egyetlen futás kellett, hogy megszeressem. Szeretek itt lenni és beleszaladni az időtlenségbe. Ott folytatom, ahol karácsonykor abbahagytam: Árpádhalomról indulok nyugat felé…
Először nem értettem, mi ez a nyüzsgés már hajnali 6 óra előtt. Nyitva a kocsma – így már minden rendben.
Minden beszámolóm végére odaírhatnám, de most meg is teszem: ezt a futásomat is nagyon szeret(t)em.
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?