Szellemi útravalóm Baranyi Tibor Imre egyik előadása (A jobboldaliság kritériumai), ezt hallgatom útközben az autóban.
Hetek óta azzal a jóleső gondolattal zárom a futásaimat, hogy talán ez volt az utolsó téli – legalábbis az év végén várható következőig. De ismét fagypont alatt van a hőmérséklet, és hófoltok „díszítik” a tájat…
…panaszra azonban nincs okom: így is szép!
Az a gondolat viszont nem esik jól, mely szerint oda lefutok, aztán meg vissza, és még tovább…
…de panaszra továbbra sincs okom: lejjebb is szép!
És csak most jön a java: jeges elvarázsolt barlang száján lépek át (lásd: Ariadne-barlangrendszer):
Kintről befelé sötét, bentről kifelé világos – aki ezt továbbgondolja, értékes következtetésekhez juthat.
Először szélszaggatta, bokorfogta nejlonszatyornak néztem:
Egészen eddig a hegy árnyékában futottam – örömmel üdvözlöm a napsugarak narancssárga foltjait.
Hej, be szép! Ma már a harmadik lesz, de meg kell ölelnem!
Először nem tudom, honnan ismerős, de hamar rájövök: szinte pontosan két éve kirándultunk erre, mikor Józsi bácsihoz jöttünk az általa húrozott, általam faragott, lányomnak készített líráért.
Talán ez volt az utolsó téli – legalábbis az év végén várható következőig.
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Hozzászólás