Szellemi útravalóm Baranyi Tibor Imre egyik előadása (A jobboldaliság kritériumai), ezt hallgatom útközben az autóban.

Hetek óta azzal a jóleső gondolattal zárom a futásaimat, hogy talán ez volt az utolsó téli – legalábbis az év végén várható következőig. De ismét fagypont alatt van a hőmérséklet, és hófoltok „díszítik” a tájat…

…panaszra azonban nincs okom: így is szép!

Az a gondolat viszont nem esik jól, mely szerint oda lefutok, aztán meg vissza, és még tovább…

…de panaszra továbbra sincs okom: lejjebb is szép!

És csak most jön a java: jeges elvarázsolt barlang száján lépek át (lásd: Ariadne-barlangrendszer):

Kintről befelé sötét, bentről kifelé világos – aki ezt továbbgondolja, értékes következtetésekhez juthat.

Először szélszaggatta, bokorfogta nejlonszatyornak néztem:

Egészen eddig a hegy árnyékában futottam – örömmel üdvözlöm a napsugarak narancssárga foltjait.

Hej, be szép! Ma már a harmadik lesz, de meg kell ölelnem!

Először nem tudom, honnan ismerős, de hamar rájövök: szinte pontosan két éve kirándultunk erre, mikor Józsi bácsihoz jöttünk az általa húrozott, általam faragott, lányomnak készített líráért.

Talán ez volt az utolsó téli – legalábbis az év végén várható következőig.

A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.