Lányunkat (aki hamarosan 8 éves lesz), november végén – az ő megkérdezésével és egyetértésével – átírattuk az Óbudai Waldorf Iskolába. Eredetileg is ide szerettük volna beíratni, de 2014-ben nem vették fel (valószínűleg fiatal kora és túljelentkezés miatt); tavaly ősszel viszont sikerült csatlakoznunk az első pillanattól kezdve szimpatikus Ági néni másodikos osztályához. A korábbi iskolával se volt nagy baj, de itt egy egészen más, emberközelibb világba csöppentünk, ahol Luca sokkal inkább azt kapja, amire szüksége van – és ez már az első napoktól kezdve megnyilvánult többek között abban is, hogy még nyitottabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb gyereknek érezzük és látjuk.

Ennek a más világnak a része többek között, hogy az apukák lírát faragnak elsős gyermeküknek, és mivel erről akkor én lemaradtam, januárban álltam neki – miután feleségem még tavaly megvette hozzá a fát, és Luca egyik új osztálytársának apukája kivágta belőle az alap formát. Felvettem a kapcsolatot az iskola kézműves tanárával, és az iskola műhelyében töltött négy januári és februári délutánom (összesen kb. 16 órányi munkám) végeredményeként megszületett Luca lírájának fa teste. Élveztem a fával való munkát, jó volt megtapasztalni, mit enged és mit nem – és persze jó volt látni, ahogy egyre inkább a kívánt formájúra alakul.

A húrozás és hangolás megszervezése kicsit nehézkesen ment, de a tavaszi szünet végére ez is összejött, és egy felejthetetlen hangulatú kesztölci családi kirándulás keretében elhoztuk az immár teljesen kész lírát Siklósi Józseftől, akivel külön öröm volt megismerkedni, és aki azt írta, hogy „Zsolt gyönyörű lírát készítettél, öröm volt felhúrozni is! Köszönöm!” A lírához ajándékul kaptuk József feleségének gondolatait:

Minden a ti gondolataitokban van, a ti kezetekben. Hozzáállásotokban a fához, mint anyaghoz, és a hangszerhez, amellyé a ti kezetek által lesz. Mert a hangszer, amivé lesz, eszközévé válik gondolataitoknak és érzéseiteknek is. Ennek a most születő lírának alig van teste. Még, mint a kisgyermek, kicsi és könnyed, hangjai is oly finomak. Azt a zenei világot közvetítjük vele a gyermek felé, amely leginkább segíti őt földi útjának ebben a szakaszában: a pentaton zeneiséget. Hangjai halkan szólnak, nem erősen, hogy a kisgyermek füle hajoljon felé, s ne az erős hang hatoljon a gyermek felé. Mint ahogy a gyermek is még valahol félúton van Ég és Föld között, még kicsit álmodón, nem-evilágian. Ilyen ez a líra is: még inkább égi, mint földi hangszer, valahol félúton isten és ember között… Tartsátok mindezt szem előtt, éljen gondolataitokban végig ez a kép, míg a nyers fát megdolgozzátok…

lira2

Feleségem és lányom velem együtt örömmel pengeti, mert bárhogyan is tesszük ezt, kizárólag gyönyörű, valóban földöntúli hangok áradnak belőle…

4 hozzászólás ehhez: „Óbudai Waldorf, líra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s