Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Tudat és tudatosság ébrenlétkor, alváskor, álomban és azokon túl), ezt hallgatom útközben az autóban (időnként ismét jót mosolygok rajta, de azért ezúttal is kapok néhány értékes gondolatot).
A fenti kép fogad, aztán jobbra fordulok, és hirtelen a sötétség lesz az úr. Van ebben valami hátborzongató. Hátborzongatóan gyönyörű…
Jó napot! – köszönök. Jó reggelt! – feleli a túrabotos nő. A telefonomra nézek: 6 óra 58 perc – tényleg még csak reggel van, drágáim még biztosan alszanak otthon, és én már megannyi létélményben részesültem. (Mi)csoda ajándék ez!
Egy gomba családot szemelek ki futográfiám témájaként, de a család egyik tagja bezavar a kompozícióba. Első gondolatom, hogy leszakítom; de azonnal jön a következő: inkább nézőpontot váltok. És a következő: ha megoldható, inkább alkalmazkodj a körülményekhez – mennyire szép tanítás ez is! Persze nincs benne semmi új, mégis félelmetesen gyönyörű a sokadszori felismerés, hogy minden egy szimbólum, és minden mindenben benne van!*
Büszke vagyok magamra, hogy eddig meg bírtam állni virágfotózás nélkül – de ismét beleveszek…
A dombtetőn harmatcsepp-csillag-univerzum fogad:
* Hogy hol van a fotó? Végül nem éreztem elég jónak. Az elengedés is egy nagyszerű gyakorlat…
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?