Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Tudat és tudatosság ébrenlétkor, alváskor, álomban és azokon túl), ezt hallgatom útközben az autóban (az előző alkalommal csak az első felére jutott idő).

Pompás színekkel festett tájba lépek, aztán elnyel a sötét erdő – akárcsak múltkor

…majd a Nagy Fényfestő kigurul a hegygerincre.

Ha csak egyetlen illatot „vihetnék magammal egy lakatlan szigetre”, az biztosan a hársé lenne. Csodálatos az orgona, mennyei az akác, varázslatos a jázmin, de egy se ér fel ahhoz a hajnali hársillathoz, melyben most bőven van részem.

Egy őszhajú, korombeli férfi megy előttem az úton (kutyákat sétáltat), lábai csupaszok, bakancsát vállán átvetve „hordja”. Erről eszembe jut mezítlábas korzikai futó kalandom – jól esik felidézni emlékét.

Sok(féle) szeméttel találkoztam már az erdőben, de aszfalthoz még nem volt „szerencsém”

És „megúsztam” egyetlen virág fotóval (ne keresd, nem publikus).

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.