Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Tudat és tudatosság ébrenlétkor, alváskor, álomban és azokon túl), ezt hallgatom útközben az autóban (az előző alkalommal csak az első felére jutott idő).
Pompás színekkel festett tájba lépek, aztán elnyel a sötét erdő – akárcsak múltkor…
…majd a Nagy Fényfestő kigurul a hegygerincre.
Ha csak egyetlen illatot „vihetnék magammal egy lakatlan szigetre”, az biztosan a hársé lenne. Csodálatos az orgona, mennyei az akác, varázslatos a jázmin, de egy se ér fel ahhoz a hajnali hársillathoz, melyben most bőven van részem.
Egy őszhajú, korombeli férfi megy előttem az úton (kutyákat sétáltat), lábai csupaszok, bakancsát vállán átvetve „hordja”. Erről eszembe jut mezítlábas korzikai futókalandom – jól esik felidézni emlékét.
És „megúsztam” egyetlen virág fotóval (ne keresd, nem publikus).
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?