Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A szexualitás mágikus aspektusairól, a vonzásról) – ezt hallgatom útközben az autóban.
Múlt héten azt írtam, hogy „az aljnövényzet, a talaj, a domborzat, a fények, az illatok, az időjárás, a hangok és ezek különböző kombinációi mind-mind átélve” – most pedig már-már úgy érzem, hogy minden le is van fényképezve (öt és fél kilométer után exponáltam másodszor, ami nálam rendkívül lassú futográfusi tempó), mikor megérkezek Piliscsév-Pincefaluba. Az erdőből kiérve mintha hobbitfalvába csöppentem volna: a pincékből átalakított lakóházak a városi nagyzást megszokó szem számára különösen apróknak tűnnek. Varázslatosan bájos hangulatot árasztanak a nagyra nőtt fáktól árnyékos „utcákon” rendre felbukkanó asztalok és padok mögül kukucskálva.
„Kattintotam”, de rögtön utána felteszem magamban a kérdést: volt értelme? A következő válasz születik meg bennem: legfeljebb akkor, ha megadom hozzá a GPS koordinátákat is, és te odamész, és átéled. Rajtam ne múljon: 47°41’21.744″ N, 18°50’29.616″ E.
263 potyautas a jobb lábamon.
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
