Ezúttal egy tesztelésre kölcsönkapott Huawei P30 Pro telefonnal indulok útnak… Két kilométernyi egyenes – és benne az egész életem: szúrós bokrok, áthatolhatatlannak tűnő terep, de megyek, mert hiszem, hogy arra kell… végre egy jól járható szakasz, megkönnyebbülök… de kicsivel később ismét meredek, alig haladok, vajon biztos ez az én utam… elbizonytalanodom… nem akarom… nem erre…
Tovább
Puha homok a lábaim alatt, zöld lombok körülöttem, előttem pedig a megismerésre váró ismeretlen… A híres Noah ház egy példánya: Nem volt már a térképre rajzolva, de mert folytatódott, követtem az utat, egészen a végéig. Most már tudom, miért: két vaddisznó túrja a földet tőlem alig tíz méternyire, és – rajtam kívül – egy róka…
Tovább
Ismét egy tesztelésre kölcsönkapott telefonnal, ezúttal egy Nokia 9 PureView-val indulok újabb futó kalandomra. Minden bizonnyal a vaddisznók is kíváncsiak, mit tud az egyetlen telefonba épített hét kamera (elárulom: keveset), mert ennyi agyarassal egyetlen korábbi futásom során se találkoztam. Egy bezárt kőbányából grandiózus tájat fest elém a tudatom. Méh-város… …ember-temető… …ló-karám… …így lett teljes most.…
Tovább
Felfedeztem a térképen egy még befutatlan foltot a közelben – a nyár végére (mikor még korán kel a Nap) pont jól jön. Autóval negyed órán belül a piliscsévi starthelyen vagyok, indulhat a „szkennelés”. Az eső áztatta erdőben őszi hangulat fogad. Zöld-vörös fenyves hívogat… Az őz hátra se nézve tudja, meddig kell futnia, hogy szem elől…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A nőiségről, a nő útjáról, a nő mint szimbólum) – ezt hallgatom útközben az autóban. Futottam (és fotóztam) felhők alatt, felhőben, esőben, napsütésben, tóparton, bozótosban, fűben, gazban, földúton, kövön. Láttam (és fotóztam) gyönyörű tájakat, szivárványt, őzet (ami „megugatott”), teheneket, lovat és egy kis pónit a kertben „felejtve” a napágy…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Szabadság, halhatatlanság) – ezt hallgatom útközben az autóban. Még az autóban megálljt parancsol a látvány: A múlt hétről „maradt pincesor-maradéktól” indulva elfutok egy „kegyhellyé lett” óriás fa-ikerpár mellett; kiérek egy narancs éggel, kék hegygerinccel szegett rétre; felfutok egy szőlőtőkékkel megszórt dombra; letekintek róla egy párálló tóra, és tovább, messze,…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A szexualitás mágikus aspektusairól, a vonzásról) – ezt hallgatom útközben az autóban. Múlt héten azt írtam, hogy „az aljnövényzet, a talaj, a domborzat, a fények, az illatok, az időjárás, a hangok és ezek különböző kombinációi mind-mind átélve” – most pedig már-már úgy érzem, hogy minden le is van fényképezve…
Tovább
Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Ramana Maharsi és az átmavicsára), ezt hallgatom útközben az autóban. Ha a szó szól, ha a szagolás szagol, ha a szem lát, a fül hall, a bőr tapint, az elme gondol, a kilégzés lélegez ki, és a hímtag az, ami kilövell, akkor ki vagyok én? A fotókat OnePlus 6…
Tovább
