Rendhagyó alkalom a mai, mert 10 órára vendégeket várok, így nincs idő messzire autózni, beérem hát közeli gyönyörökkel. Néhány kedvenc helyemet fűzöm egy rövidebb, 15 km-es útvonalra: a kesztölci horgásztavat, a tőle Piliscsévre terelő dombot, a Pincefalut, a Pilis-nyereg felé vezető erdőt, és a hegygerincről a kék útra „lefolyó sziklás panorámát”. Cimbirámmal ködben indulunk és…
Tovább
A nagyon korai (és egyre korábbi) napkelte miatt közeli befutatlan terepet keresve találtam erre a „kis fehér foltra” a szomszédos Piliscsév területén. Nem számítottam rá, hogy karnyújtásnyira, a 10-es út mentén, egy szemétlerakó környékén ilyen mesés helyeket találunk. És Cimbinek még a 22. kilométeremen (ami neki biztosan 30-nál több volt) is maradt ereje nyulat kergetni.…
Tovább
A Strava félpercenként átvált a térképről a beállítások oldalra. Bogarak nyüzsögnek a fejemnél, melyben az asztalosom, Imre, ígérete ellenére el nem vitt cuccai körül forognak a gondolatok. És idegesítenek, akárcsak a bogarak, meg a Strava. Úgy látszik, ez a futó kalandom leginkább a türelemről szól… A Strava-t egész jól megszokom, a bogarak egyszer csak eltűnnek,…
Tovább
Ezidáig talán még soha nem láttam egyetlen reggelen ennyi szarvast és őzet… Kerítésekbe ütközöm, ezért rögtönözve módosítok eredetileg tervezett útvonalamon, és az egykori mészégető kemencék felé veszem az irányt… …de csalódnom kell, mert – bár nem ér meglepetésként – a kemencéknek immár új funkciót talált a modern, egyre csak fejlődő ember: Havi 200 km 200…
Tovább
Ötszázhuszonhetedjére, hat és fél év után lehetne már minden megszokott, de már az autóban felidézem, hogy tizenhárom hónappal ezelőtti ittjártam is különleges élmény volt… Kiszállok az autóból, az esőtől kontrasztos hajnali fényekben, szélcsendben. Sehol semmi mozgás, csak én, a végtelen tájban, változatlan időtlenségben… Már ez első kilométeren egy egész futó kalandnyi lét-élmény-ajándékot gyűjtök… Átmenet –…
Tovább
Ezúttal egy tesztelésre kölcsönkapott Huawei P30 Pro telefonnal indulok útnak… Két kilométernyi egyenes – és benne az egész életem: szúrós bokrok, áthatolhatatlannak tűnő terep, de megyek, mert hiszem, hogy arra kell… végre egy jól járható szakasz, megkönnyebbülök… de kicsivel később ismét meredek, alig haladok, vajon biztos ez az én utam… elbizonytalanodom… nem akarom… nem erre…
Tovább
Puha homok a lábaim alatt, zöld lombok körülöttem, előttem pedig a megismerésre váró ismeretlen… A híres Noah ház egy példánya: Nem volt már a térképre rajzolva, de mert folytatódott, követtem az utat, egészen a végéig. Most már tudom, miért: két vaddisznó túrja a földet tőlem alig tíz méternyire, és – rajtam kívül – egy róka…
Tovább
Ismét egy tesztelésre kölcsönkapott telefonnal, ezúttal egy Nokia 9 PureView-val indulok újabb futó kalandomra. Minden bizonnyal a vaddisznók is kíváncsiak, mit tud az egyetlen telefonba épített hét kamera (elárulom: keveset), mert ennyi agyarassal egyetlen korábbi futásom során se találkoztam. Egy bezárt kőbányából grandiózus tájat fest elém a tudatom. Méh-város… …ember-temető… …ló-karám… …így lett teljes most.…
Tovább
Felfedeztem a térképen egy még befutatlan foltot a közelben – a nyár végére (mikor még korán kel a Nap) pont jól jön. Autóval negyed órán belül a piliscsévi starthelyen vagyok, indulhat a „szkennelés”. Az eső áztatta erdőben őszi hangulat fogad. Zöld-vörös fenyves hívogat… Az őz hátra se nézve tudja, meddig kell futnia, hogy szem elől…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A nőiségről, a nő útjáról, a nő mint szimbólum) – ezt hallgatom útközben az autóban. Futottam (és fotóztam) felhők alatt, felhőben, esőben, napsütésben, tóparton, bozótosban, fűben, gazban, földúton, kövön. Láttam (és fotóztam) gyönyörű tájakat, szivárványt, őzet (ami „megugatott”), teheneket, lovat és egy kis pónit a kertben „felejtve” a napágy…
Tovább
