Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Szabadság, halhatatlanság) – ezt hallgatom útközben az autóban.
Még az autóban megálljt parancsol a látvány:
A múlt hétről „maradt pincesor-maradéktól” indulva elfutok egy „kegyhellyé lett” óriás fa-ikerpár mellett; kiérek egy narancs éggel, kék hegygerinccel szegett rétre; felfutok egy szőlőtőkékkel megszórt dombra; letekintek róla egy párálló tóra, és tovább, messze, a végtelenbe; lefutok a tó partjához; villanypásztorra fittyet hányó őzeket riasztok el; villanypásztorra fittyet hányva, alatta gurulok át; napkeltével nyújtott hosszú árnyékokat csodálok. Lent, a völgyben hatalmas ház és kutyaugatás; fent padok, ahonnan mindezt jó(l) látni s hallani. Virágok, őzek, fácánok, nyulak, erdők, tisztások, fentek, lentek, zöldek, barnák, napfények, árnyékok, földutak, aszfaltosak, harmatos füvek, tüskés bozótok. Végül megint pincékkel, és egy templommal. Mindezért hálával, szeretettel!
Már az autóban megálljt parancsol a látvány:
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?