Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A nőiségről, a nő útjáról, a nő mint szimbólum) – ezt hallgatom útközben az autóban.
Futottam (és fotóztam) felhők alatt, felhőben, esőben, napsütésben, tóparton, bozótosban, fűben, gazban, földúton, kövön. Láttam (és fotóztam) gyönyörű tájakat, szivárványt, őzet (ami „megugatott”), teheneket, lovat és egy kis pónit a kertben „felejtve” a napágy és a ruhaszárító között. Éreztem (és nem fotóztam) a harmat és az esőcseppek hűvösét, a napsugarak melegét, a szántóföldek és a trágya illatát. Megismertem, átéltem és teremtettem egy új futókalandot.
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?