Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Az ember mint feladat) – ezt hallgatom útközben az autóban.
Ha ezt a kérdést felteszem, hogy az ember, mint feladat, akkor beszélhetek a kozmikus emberről, mint mintáról (…) akinek a teste a kozmosz, az egész univerzum. (…) a szőrszálai a növényzetet jelentik a földön, a belei a barlangokat, a szeme az égitesteket és így tovább. Vagyis mit jelent ez, mit jelent ez a kép? Azt jelenti, hogy megpróbálja kifejezni az embernek (…) a szélső és legmagasabb lehetőségét. És ez az, amikor a teste azonos az univerzummal, azonos a kozmosszal. Miért? Azért, mert nincs más. Vagyis az a (…) kategória (…) amely önmagának elegendő. Ez az embernek a végső lehetősége és feladata. És amennyiben önmagának elegendő, annyiban neki a kozmosz a teste. Mert minden belőle – és ne fogalmazzunk absztraktan, hiszen mi a szolipszizmust próbáljuk képviselni – minden belőlem fakad. Nem személyes belőlemségből, hanem korlátozatlan és emberen túli alanyiságomból.
Pár hete még ráértem 6-kor felkelni, hogy napkeltére futókalandom helyszínére érjek – ma 4:30-kor ébresztett (volna) a telefonom (ha nem ébredtem volna fel magamtól, negyed órával korábban). Csak a változás állandó…
Vizes sár mindenfelé – egyre nehezebb kerülgetni. Tipegek benne, mint egy kényes kurva, hogy minél kevésbé ázzon át a cipőcském…
És eljön a pillanat, amikortól már nem érdekel. Víz, sár, átázott cipő megszűnik problémának lenni. Mint amikor ráébredsz, hogy felesleges a már összetört autódért aggódni; vagy a házasságod „megmentésén” fáradozni. Elengeded, és már nem probléma többé. És így teszed a lehető legjobbat – több leszel ezáltal.
Egy nagytestű, „mesebeli” madár hosszan repül előttem, csupán pár arasznyival az út felett. Szem elől tévesztem, de megvár. Mikor a közelébe érek, egy faágról a valóságomba hullva repül előttem tovább. Újra szem elől tévesztem, megvár, repül… Mintha mutatni akarna valamit. Három őzhöz vezet, kik az úton várják érkezésemet. Hisz minden miattam, belőlem, kozmosztestemből van…
Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal máshol – egyre messzebb. Utazás, futás-fotózás, képfeldolgozás, publikálás – egyre több pénz és idő (heti 10–14 óra). Jelenlegi pénzügyi kereteimet alapul véve nem fog menni. A segítségeddel viszont sikerülhet. Ha támogatsz, a projekt végén megjelenő könyvben a Te neved is szerepelni fog. Bármilyen online fizetésre alkalmas bankkártyával fizethetsz a PayPalon keresztül:
Havi 1000 Ft támogatás Havi 2000 Ft támogatás Havi 5000 Ft támogatás Havi 10000 Ft támogatás Egyszeri, vagy rendszeres, tetszőleges összegű támogatás
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?