Viharos szélben, szakadó esőben, miközben én arra koncentrálok, hogy a lábamon tartsam a sárba ragadó cipőm, és az emelkedőn lehetőleg többet haladjak felfelé, mint amennyit visszacsúszok; bundás barátom ezúttal is példát mutat: ő az eső mélyítette útmeder helyett a szántóföld peremén lépdel, ahol a növények gyökérzete a vizet megtartva nem engedi (annyira) dágványosodni a talajt.
Minél rövidebb idő alatt minél többet – az eső is követi a kapitalizmus alapeszméjét, csak míg előbbi esetén az éves mennyiség nagyjából változatlan, vagy inkább csökken, egy tőkés számára ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Az ún. időjárás előrejelzés pedig a mindennapos létbizonytalanságnak mutat tükröt, mikor már a jelen állapotot is képtelen „prognosztizálni”.
Szélcsendben, napsütésben, függőágyamban fekve nézem a lenyugvó nap fényétől aranyló szemközti hegyoldalt. Miként a fekhelyem a két fa között, úgy feszül a kontraszt hajnali és alkonyi létállapotaim közé.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás