A kapu, ami két hete visszafordított, most átenged; mivel a kapuba épített nyitható ajtó, amit akkor nem vettem észre, ezúttal – egy újabb remek metaforaként – egyértelműen megnyilatkozik.
Mekegés csábít ismeretlen útra. A fehér sziklafalon álldogáló barna kecskék érkezésünkre elszaladnak. Később a nyomukba eredve, a napkeltefényben fürödve, az ölelő erdőt csodálva egy panorámás hegycsúcsról mondok hálát nekik.
Meztelen felsőtestemet cirógató szellő kényeztet; végül pedig a négylábú túratársam bundáját beborító közönséges párlófű (apróbojtorján avagy koldustetű) gondoskodik a gyötrelmes befejezésről (türelmes cimborámmal rutinos párosként együttműködve fél óra elég az eltávolításukhoz).
HALASIZSOLT 
Hozzászólás