Szőlő, micsoda misztérium! Apró édes bogyócskák, szemnek, és ízlelőbimbónak egyaránt kedvesek, és én mindkét csábításnak engedek: fotózom és kóstolom. És mennyi minden történhet még ezután (a bor misztériuma)…
És még muskotályos ízzel a számban találkozom a végtelen keserűséggel is. Kutyáink kapcsán kezdünk beszélgetni, pontosabban kezd el beszélni az öreg, és negyed órás együttlétünk alatt folyamatosan ömlik belőle a – sokszor trágár – szó. Elmondása szerint sétabotja arra való, hogy odabasszon vele a kutyájára támadó másik ebnek. Felháborodva nézi a szálló szőrpamacsokat a puszta közepén, mondván, mennyire neveletlen suttyók egyesek, hogy ezt itt hagyják, ahelyett, hogy otthon fésülgetnék a kutyájukat. Talán azért találkoztunk, hogy tudatosodjon bennem, ne legyek ilyen megkeseredett vénember, aki még a templom zárt kapuja alatt átszűrődő sejtelmes fénysugárban is csak problémát lát: egy felszámolandó rést, ahol befolyhat az eső…
HALASIZSOLT 
Hozzászólás